A naptár szerint.

A valóság szerint ma is a nők fizetnek....

Eközben tegnap a Parlamentben Szabó Tímeának megszavaztak 3,4 millió forint büntetést, mert felmutatta egy brutálisan összevert nő fotóját, Orosz Bernadettét, amikor a nők elleni erőszakról beszélt. Nem pedofil képeket mutogatott, nem gyűlöletet szított – csak meg merte mutatni, mit tesz egy FÉRFI egy NŐVEL. Ezért büntetik. Nem az elkövetőt, nem a rendszert, hanem azt, aki kimondja.

Eközben nőként ma sem tudsz nyugodtan végigsétálni egy utcán egyedül. Nappal sem. Vagy rád szólnak, vagy leszólnak, vagy beléd állnak egy mondattal, egy mozdulattal, egy „mosolyogj már, szivi”-vel. Ha baj ér, az első kérdés:

„Mit vettél fel?”
„Miért voltál ott?”
„Biztos nem úgy volt az…”

Eközben idén október 27-től papíron ingyen dolgozunk az év végéig, mert Magyarországon átlagosan 17,8%-kal kevesebbet keresnek a nők, mint a férfiak. Ugyanazért a munkáért, ugyanabban az országban, ugyanabban az inflációban. A statisztika szerint ez évente több mint 1,5 millió forint mínusz csak azért, mert nő vagy.

Eközben minden második magyar nő élete során elszenved fizikai vagy szexuális erőszakot, vagy annak fenyegetését. MINDEN. MÁSODIK.

Nem feminizmus, nem „hiszti”, nem „nyugati propaganda”. Ez a magyar valóság.

És akkor ma férfiak világnapja van.

Ahol:

• a bíróság képes kimondani, hogy egy nő bántalmazása nem kapcsolati erőszak, mert papíron nem volt „elég hivatalos” a kapcsolat – így enyhébb a büntetés, neki meg marad az élete romokban;
• az állam aláírja, de nem ratifikálja az Isztambuli Egyezményt, mert a „gender” meg a „migráció” fontosabb vita, mint az, hogy a nők élve hazaérnek-e;
• a rendőrség, a bíróság, a rendszer még mindig túl gyakran azt üzeni az áldozatnak:
• „Családi ügy, oldják meg otthon.”
• a munkahelyeden ugyanazért a pozícióért kevesebbet kapsz, miközben „legyél hálás, hogy egyáltalán felvettek gyerekkel”, állásinterjún meg simán rákérdeznek: „tervez-e gyereket, mikor, mennyit?”
• a parlamentben egy bántalmazott nő szétvert arca „tiltott szemléltetés”, de a pofátlan kettős mérce, a röhögcsélés és a némaság teljesen rendben van.

Szóval ma férfinap van.

Így kérlek:

Ha férfi vagy, és tényleg érdekel ez a nap, akkor NÉZZ SZEMBE AZZAL, MIÉRT FÉLNEK TŐLED A NŐK.
Nem te személy szerint, hanem a rendszer, amit kiszolgálunk, amire hallgatunk, amit röhögve nézünk végig.

Mert amíg:

• a nők fele erőszak áldozata,
• amíg a nők az év egy részét ingyen dolgozzák le,
• amíg egy képviselőt milliós büntetés ér azért, mert egy szétvert nő arcát meri felmutatni,
• amíg egy lány elindul otthonról, és a legjobb barátnőjének elküldi a live locationt, „hátha úgy biztonságosabb”,

addig ez nem a férfiak ünnepe.

Ez a nőké – akik még mindig túlélik.

És igen: vannak rendes, normális, támogató férfiak.

De ma nem őket kell simogatni, hanem azokat számon kérni, akik hatalomban ülve röhögnek, szavaznak, hallgatnak, miközben a nők vére a padlón marad.

Ha férfi vagy, akkor legyen ez a nap az, amikor megkérdezed magadtól:

„Mit teszek ÉN azért, hogy holnap egy nő nyugodtan mehessen haza?”