Itt a december, és vele együtt nemcsak az ünnepi készülődés, hanem a jól ismert magyar sajátosság is: a szombatra áthelyezett munkanapok. Idén is megcsodálhatjuk, hogyan sikerül két törvényt összeegyeztethetetlen módon alkalmazni, miközben valójában egyik sem szolgálja igazán sem a gyerekeket, sem a családokat.

2024-ben így néz ki a "varázslat":

• December 24. (kedd) pihenőnap, amit december 7-én (szombaton) kell ledolgozni.
• December 27. (péntek) pihenőnap, amit december 14-én (szombaton) kell ledolgozni.

És itt jön a csavar: a diákoknak is "dolgozniuk kell" ezekben az előrehozott munkanapokban, vagyis valójában tanulniuk kellene. Csakhogy ezek a napok – a törvény szerint – már a téli szünet részei, amelyet december 21-től január elejéig biztosítanak. A kérdés tehát: hogyan lehet ledolgozni egy olyan napot, amikor már hivatalosan szünet van?

A köznevelési törvény világosan kimondja, hogy a tanulóknak legalább három alkalommal, minimum 6 összefüggő napos tanítási szünetet kell biztosítani. Na most, ha a törvény szerint a téli szünet december 21-től kezdődik, akkor hogyan lehet indokolni, hogy a gyerekek "ledolgozzák" a december 24-i és 27-i napokat? Mert ha tényleg szüneten vannak, akkor ez nonszensz. Ha meg nem, akkor a törvény már itt elbukott.

A valóság: a kiskapuk rendszere
Itt láthatjuk ismét, hogy a magyar jogalkotás képes saját magát két vállra fektetni. Az egyik törvény "megtartja" a téli szünetet, miközben a másik törvény "ledolgoztatja" a gyerekekkel. Így törvényesen szüneten vannak, de közben mégsem, hiszen be kell menniük az iskolába. Persze papíron minden rendben, hiszen megvan a minimum 6 nap, de valójában ez egy nevetséges kiskapu, ami nem a gyerekek érdekeit szolgálja.

De miért?
Mert valaki kitalálta, hogy a gazdaságnak így jobb. Mert a rendszer képtelen rugalmasan gondolkodni. Mert nálunk természetes, hogy egy törvénynek nem az állampolgárt kell szolgálnia, hanem a jogalkotók kényelmét.

Mit tanítunk ezzel a gyerekeknek?
Azt, hogy a törvény nem értük van. Hogy a rendszer fontosabb, mint az egyén. Hogy a saját szabadidő, a pihenés, a családi élet bármikor feláldozható egy "közös érdek" oltárán, ami valójában senkinek sem jó.

És ha ez még nem lenne elég, tudok még egy pár hasonló abszurditást hozni a magyar jogból. Csak szólni kell, mert sajnos van bőven.