Most egy olyan édességgel jelentkezem, amivel eddig titokban hadakoztam: az izomalt-nyalókával. Nemrég eldöntöttem, hogy kipróbálom – és képzeljétek, semmi boszorkányság, csak egy kis ügyesség és néhány trükk kell hozzá!
Első randim az izomalttal
Az izomalt nekem hosszú ideje mumus: hallottam a ragacsos munkáról, a bonyolult olvadásról, és attól féltem, hogy soha nem fogom tudni szépen kiönteni formába. Azonban nagy meglepetésemre pofonegyszerűen kezelhető, ha betartod a következőket:
- Olvaszd fel alacsony hőmérsékleten – ne kapkodj, közepes lángon is elolvad pillanatok alatt.
- Színezni szabadon lehet – ételfestékkel vagy porrá tört cukorkával is mehet.
- Az ízesítés kulcsa: kizárólag aroma!
Az első próbálkozásnál csak a natúr izomaltból készült “alaplé” került a szilikonformába, majd egy mutatós ostyapillangó és egy vékony zöld réteg, hogy ne legyen teljesen átlátszó. Képzeljétek, mennyire feldobta a látványt!
Mi a titok a tökéletes ízhez?
Meglepődtem, amikor a gyerkőcök tízpontosra értékelték az ízét – pedig ez csak natúr nyalóka volt. Nekem az a kérdésem hozzátok: ti melyik aromát ajánljátok kipróbálásra?
Látvány és állag – hol vagyunk még?
És hogy milyen volt az első? Ízre nekem10/8, állagra hozta a feszes ropogást, ezért nálam egy nyolcas járt neki. A látványt viszont csak hatosra értékeltem: a színátmenetek és a formák még csiszolásra szorulnak.
Ha te is kedvet kaptál, íme a menetrend:
- Olvaszd meg az izomaltot.
- Adj hozzá színezéket és egy-két csepp aromát.
- Öntsd szilikonformába, szúrj bele pálcikát, és hagyd egy éjszakát a hűtőben vagy fagyasztóban – utóbbi garantálja a könnyű kipattintást.
- Játssz a rétegekkel, ostyadíszekkel, akár édes virágporral vagy csillámporral is!
Remélem, kedvet kaptatok az izomalt-nyalókázáshoz. Vágjatok bele, és írjátok meg, milyen aromákkal és díszítésekkel kísérleteztetek!