Amikor az ember rendszeresen jár íjászbemutatókra, előbb-utóbb rájön: a sok szíj, táska és rögtönzött megoldás helyett szükség lenne valami igazán praktikusra. Nekünk ez az eszköz az íjtartó lett. Nem csak a hétköznapi edzésekhez, hanem a kitelepülésekhez is – hiszen egyszerre több íjjal dolgozni, azokat biztonságosan, rendezetten és kézközelben tartani nagy előny.

Az ötlet egyszerű volt, a megvalósítás annál kalandosabb. Az utolsó pillanatban rohantam el faanyagért – hiszen a hétvégén már vár a következő bemutató. Aztán persze kiderült: csavar sincs itthon elég, így újabb kör. Mire mindent beszereztünk, egy napunk maradt arra, hogy a tervekből valóság legyen.

És megszületett. Két stabil, mégis könnyen hordozható tartó, ami egyszerre több íjat is elbír, ráadásul jól mutat a pálya szélén. Az egyikre kerültek a reflexíjak, a másikra a csigás és hagyományos darabok. Praktikus, mert átlátható – mindenki rögtön tudja, melyik íj hol van, nincs össze-visszaság a földön. Ráadásul biztonságosabb is: az íjak nem dőlnek el, nem sérülnek, és a gyerekek sem botlanak beléjük.

Most izgatottan várjuk a hétvégi debütálást. Vajon beválnak a saját készítésű állványok terepen is? Egy biztos: már az út idáig is élmény volt. Mert nem csak két íjtartó készült el – hanem egy közös munka, anya és fia között. És ez legalább olyan értékes, mint maga a végeredmény.