Az eredeti terv? Egyszerű. Kitelepülünk, berendezzük a pályát, pár óra íjászat a gyerekeknek, aztán pakolás és haza. A valóság? Utolsó pillanatos átszervezés, minden borulni látszott – majd végül egy olyan nap lett belőle, amit talán még mi sem fogunk elfelejteni.

Az egész egy héttel korábban kezdődött, amikor megkaptuk a végleges visszajelzést: igen, mehet az íjász kitelepülés a gyereknapra, és igen, maradt rá pontosan hét napunk, hogy mindent rendezzünk, megtervezzünk és kivitelezzünk. Egy kisebb városban ez is kihívás lenne – de egy alig 200 fős kis községben? Ahol minden második kérdésnél elhangzik, hogy „hát, majd meglátjuk…”? Ráadásul tudjuk ez egy magamfajta szűznek a halála...

De nem kellett sokat győzködnünk: György Noémi polgármesterasszony a lehető legnagyobb nyitottsággal és sebességgel állt mögénk, amit köszönünk itt is. Az engedélyek meglettek, a helyszín biztosítva volt, így nem volt visszaút: jöhetett a munka.

Az utolsó előtti nap estéjén még laminált tájékoztatókat vágtunk, biztonsági szabályzatokat nyomtattunk, és közben azon nevettünk, hogy valószínűleg mi vagyunk az egyetlen íjászcsapat, akik konyha-üzemmódban szerveznek gyereknapot. Mert persze, ha már megyünk, akkor nem lehet, hogy ne vigyünk sütit. A gyerekeinknél ez már elvárás, a falu meg tudja már, ha megyek akkor sütök és az nem kis adag lesz.

Szombat délelőtt még utolsó simítások: a sütik dekorálása, dobozba rakása, és a plusz kordonszalag keresése, mert biztosra mentem; „ha bárki úgy érezné, be kéne sétálni a céltáblák elé”.

Délben pedig megérkeztünk. Mire felállítottuk a pályát és minden biztonsági és szorakoztató dolog a helyére került a gyereknap elkezdődött. A gyerekek és kisérőik gyűrűbe álltak körülöttünk – először félénken, majd egyre bátrabban. Kaptunk egy kis felkonfot és kezdődhetett a bemutató, majd a lövetés. Aki egyszer kipróbálta, az rögtön visszajött még egy sorozatra. Aztán még egyre. És még egyre.

Négy óra leforgása alatt pontosan 82 sorozatot regisztráltunk, ez 492 kilőtt vessző – és ezek csak azok, amiket számon tudtunk tartani. A résztvevők több mint 95 százaléka íjat ragadott, és olyan is akadt, aki életében először fogott nyilat, mégis találatot ért el. A kezdő mozdulatok után jött a ráérzés, aztán a játékosság – végül pedig a harc: ki tudja előbb lelőni a lufit a tábláról? Ki talál be kétszer egymás után? Ki meri csukott szemmel próbálni (nem, ezt végül nem engedtük...)?

A tervezett zárás után, amikor már szedelőzködtünk volna, ismét újra sor alakult. Úgy belelendült a társaság – főleg a gyerekek –, hogy nem volt szívünk leállítani őket. Húztunk még egy órát, és még akkor is maradtak volna, ha nem kezdünk el tényleg pakolni.

A nap végére fáradtan, de elégedetten dőltünk hátra. Egy kivételével - amit ellőttünk és nem lett meg - minden nyíl visszakerült a tegezbe, minden íj leajzásra került – és közben már a következő alkalmat tervezgettük.

Augusztus 3-án, a falunapon újra visszatérünk. És ez most már biztos. Mert a cél nem csak az, hogy eltaláljuk a táblát – hanem az is, hogy hagyjunk egy nyomot ott, ahol megjelentünk, megismertessük a kis eldugott helyeken is ezt a csodás sportot, az íjászatot.

@meszaros_ilona Gyereknap keretében íjász kitelepülésünk volt a falunkban. Igaz az utolsó napokban mindent át kellett szervezni, de így is sikeresnek mondanám a bemutatót és az élménylövészetet. Alig 4 óra leforgàsa alatt 82 sorozat került leadásra és a tervezett időpontra egy órát rá is húztunk. Nagyon köszönjük mindenkinek a részvételt, augusztusban találkozunk ismét! #íjászat #bemutató #élmény #gyereknap #kitelepülés #falu #bucsuta #zalamegye #archery #archerylife #archerytok #archerytrickshots #hungarianbow #hungarianarchery ♬ Powerful songs like action movie music - Tansa