Drága női harcostársaim! Egy kérdés: ezekkel a karmokkal TI hogy a francba éltek?!

Oké, tudom, szépek. Csinosak. Fényesek. De basszus… életképtelen vagyok velük. Gépelni olyan, mintha karmolóversenyen lennék, de az semmi ahhoz képest, amikor kertészkedni próbálsz így!

Ma végre volt egy kis időm (halleluja), gondoltam bepótolom az elmaradt kaspókat, meg egy kis gyomlálás se árthat…
Hát srácok, megszenvedtem, mint egy glam-gólem a sárban. Komolyan, izzadtam, mint aki triatlonra készül – csak épp egy cserepes növénnyel.
Kaparok, túrok, szedek, és közben imádkozom, hogy legalább az egyik köröm leessen. De nem. Ez tart, mint az anyósod véleménye – makacsul és idegesítően.

Tegnap még azt hittem, majd a színháznál leesik, hát persze… jobb, mint a Taft Ultra Strong – ezek ragadnak, mint a pióca!
Lapozni se tudok, a könyv szélét inkább lerágom, mintsem rendesen megfogjam. És egy gyöngy felszedése? Esélytelen. Mintha kanállal akarnék hajszálat összeszedni.

Úgyhogy most ünnepélyesen kijelentem:
SOHA. TÖBBÉ. MŰKÖRÖM.
(Na jó, talán ha csak ülni kell valahol és csinosan nézni, esetleg…)