Most, hogy megérkeztek az elő-szülinapi „ajándékaim” (igen, a három könyv), újra elöntött az az érzés: mennyi minden van bennünk, amit egy álom éleszt fel – egy finom illat, egy történet, egy jó könyv.

Két éve egy TikTok-videóban bukkant fel Jakabfi Dávid neve, a Pâtissier. Azt mondták: világhírű, ráadásul nem egy híres metropoliszban kezd, hanem Nagykanizsán nyit cukrászdát. Rágugliztam, olvastam – és amikor megláttam az elhivatottságot, a maximalizmust, azt a csillogást a fotókon, valami eltalált. Pont úgy, mintha a csokikrém első falata rögtön lesimulna a nyelvemen.

És akkor felébredt a gyerekkori álom: én cukrász akarok lenni. Azóta otthon a konyhám nem csak egy hely – már egy mini műhely. Nem vállalkozás, nem hivalkodás, hanem tér, ahol az íz, a forma, a textúra és a szenvedély találkozik, és ahol a gyerekeim arcán csillan meg először az alkotás öröme.

A három könyv, ami most itt pihen az asztalon: Patissier I, Patissier II és A Desszertműhely. Megszereztem őket, elolvastam – és nem receptkönyvként markánsan, hanem tanításként, inspirációként, példaként érték nálam. Ezekben a lapokban nincs „elég jó”; itt a részletekben él az élmény, itt van a maximális igényesség. A kötény? Az már csak a hab a tortán – mert egy szép könyv, amit valaki lelkesen fog magához, az is művészet.

Mi rejlik a lapokban?

Patissier I – a kezdők kézikönyve. Itt még az alapoktól indulunk, de már ott az ígéret: nem véletlenül ért még egy TikTok-felvillanással nagy visszhangot.
Patissier II – haladóknak szánt folytatás, 100 recepttel, több száz hibalehetőséget megmutató fotóval. Ez már nem csak követés, hanem szakmai fejlődés is.
A Desszertműhely – itt tér vissza a szakmai titok, új technológiák, macaron, mentes desszertek, házias édességek – mind minőségi folyamatfotókon és szakmai magyarázatokkal.

Miért ütött ennyire ez a három kötet?

Mert nem szimpla receptek: mindegyik tanít. Mindegyik ablakot nyit: hogyan légy maximalista anélkül, hogy elvesznél a részletekben. Hogyan csinálj tökéletes desszertet, de emberien, alázattal. És milyen érzés, amikor látod, ahogy azok az apró képek és szavak átérnek: a konyhádban, a gyerekeid nézésében, abban a csendes percre nyílt pillanatban, amikor tudod: ez a te utad is lehet.

Remélem, egyszer személyesen is találkozunk egy tanfolyamon, és megmutathatom Dávidnak, mit indított el ez bennem. Addig is holnap reggel beleharapok valami újba – tőle inspirálva, a három könyv lapjairól.