Ma van a nők elleni erőszak megszüntetésének világnapja, itthon ez is csak papíron persze.

Magyarországon ez nagyjából annyit jelent, hogy:

• kiteszünk egy lila szalagot,
• posztolunk egy szomorú stockfotót,
• majd visszaülünk egy olyan jogrend mögé, ami szerint a lefagyás, a félelem, a zsarolás, a manipuláció még mindig „nem igazi erőszak”.

Kezdjük az alapnál:

• Ha a nyakadhoz kést szorítanak, de nem vágnak bele – az erőszak, vagy még mindig csak „félreértett romantika”?
• Ha évek óta lelki terror alatt tartanak, fenyegetnek, zsarolnak, hogy „különben mindent elveszek tőled” – az erőszak, vagy csak „párkapcsolati konfliktus”?
• Ha annyira félsz, hogy lefagysz, nem mozdulsz, nem sikítasz – az beleegyezés?

Magyarországon a gyakorlat azt üzeni:
akkor történik valami, ha minimum vér folyik. De nem kicsit. Nagyon.

Mit gondol ma a magyar jog arról, hogy „nem”?

A magyar Büntető Törvénykönyv szerint szexuális erőszak akkor van, ha valakit
– testi erőszakkal,
– élet vagy testi épség elleni fenyegetéssel, vagy
– védekezésre, akaratnyilvánításra képtelen állapotával visszaélve
kényszerítenek szexuális cselekményre.

Ami NINCS benne:

• az, hogy beleegyezés nélkül nincs szex,
• az, hogy a félelem, a sokk, a lefagyás nem beleegyezés,
• az, hogy manipuláció, zsarolás, hatalmi visszaélés is kényszer lehet.

A NANE szakmai anyaga egyértelműen leírja: szexuális erőszakról akkor beszélünk, ha valakit erőszakkal, kényszerrel, manipulációval vagy beleegyezésre nem képes állapotával visszaélve vonnak be általa nem akart szexuális cselekvésbe.

A magyar Btk. ehhez képest még mindig ott tart, hogy:

• ha nem ütöttek meg "eléggé",
• ha nem volt "elég" látványos a fenyegetés,
• ha „csak” lefagytál,
  akkor nagyon könnyen az jön ki a végén: „nem bizonyítható, hogy nem egyeztél bele”.

Ez a rendszer nem azt védi, aki nemet mond – hanem azt, aki elég ügyesen használja ki, hogy nem mersz nemet mondani.

A valóság: papíron alig van erőszak, a valóságban minden második nőt érint

Az EU 2020–2024-es, friss nemi alapú erőszak felmérésének eredményei Magyarországra:

• A 18–74 éves magyar nők 49%-a élt át fizikai erőszakot, fenyegetést és/vagy szexuális erőszakot élete során.
  → kb. 1,7–1,8 millió nő.
• Párkapcsolati erőszak (fizikai, fenyegetés, szexuális, lelki) a nők 54,6%-át érintette.
  → ezzel Magyarország „első” az EU-ban.
• Az elmúlt 12 hónapban is kb. 275–280 ezer nő élt olyan kapcsolatban, ahol jelen volt az erőszak.

Szexuális erőszak:

• a friss EU-s adatok alapján nagyjából minden hatodik magyar nő (kb. 17–18%) számol be arról, hogy élete során szexuális erőszak érte.

Minden hatodik.
Minden lépcsőházban, minden munkahelyen, minden buszon ott van köztünk – csak éppen fogalmad sincs róla, mert a nők többsége erről nem beszél. Nem azért, mert nem fáj. Hanem mert pontosan tudja, hogy a rendszer nem mellé állna.

A statisztika kedvenc szava: látencia. Magyarul: kussolj, különben rád húzzuk

A NANE és a PATENT évek óta mantrázza: Magyarországon a nemi erőszak látenciája legalább 24-szeres.

Ez mit jelent?

• 100 nemi erőszakból jó esetben 4 jut el a hatóságokig.
• Egy 2015-ös elemzés szerint a szexuális erőszak esetek mindössze 0,24%-át jelentik be – vagyis kb. minden ezredik eset jelenik meg a statisztikában.

Nem: nem elírás.
Ez nem 24%. Nem 4%.
0,24%.

És ezeknek a bejelentett ügyeknek is csak egy részéből lesz vádemelés, és még kevesebb végződik elítéléssel.

Magyarra fordítva:

A nemi erőszak elkövetőinek túlnyomó többsége soha az életben nem lát bíróságot.
Nem azért, mert nem követtek el semmit.
Hanem mert a rendszer azt üzeni az áldozatnak:
„Ha beszélsz, csak még jobban szétcseszünk.”

Havonta három nő meghal. Ez „családi ügy”, ugye?

Évek óta visszatérő adat: havonta átlagosan három nőt öl meg a jelenlegi vagy volt partnere Magyarországon.

Három.
Havonta.

• Három nő, aki már nem tud feljelentést tenni.
• Három nő, akinek az élete belefért a rendszer kockázati kalkulációjába.
• Három nő, akiről utólag maximum egy rövid hír jelenik meg:
  „Családi vita tragédiába torkollott.”

Ez nem „vita”. Ez egy ország strukturális kudarca.

„Mi mindent megteszünk a nők védelméért” – csak épp a minimumot sem

Nézzük, mit csinál a magyar állam ahelyett, hogy beleállna a problémába.

1. Isztambuli Egyezmény: aláírtuk, aztán felmostuk vele a padlót

Az Isztambuli Egyezmény az első olyan nemzetközi egyezmény, ami kifejezetten a nők elleni erőszak és a családon belüli erőszak megelőzéséről és felszámolásáról szól.

• Magyarország 2014-ben aláírta,
• soha nem ratifikálta,
• 2020-ban az Országgyűlés kifejezetten elutasította,
  arra hivatkozva, hogy az „genderideológiát” és „bevándorlást” támogat.

Vagyis:

ahelyett, hogy a nők testi épségét védenénk, inkább ideológiai háborút nyerünk, miközben a nők vére folyik a konyhakövön.

2. EU-s irányelv: papíron kötelező, gyakorlatban majd „megoldjuk okosba”

2024-ben az EU elfogadta a 2024/1385-ös irányelvet a nők elleni erőszakról és a családon belüli erőszakról.
Ez minden tagállamra kötelező, Magyarországra is:
– áldozatbarát eljárásrend,
– megfelelő szolgáltatások,
– adatgyűjtés,
– megelőzés.

Papíron csodás.
A kérdés: ki fogja és hogyan végrehajtani egy olyan országban, ahol az Isztambuli Egyezményt „genderizé” miatt dobták ki, és ahol a nemi erőszak definíciója a 90-es évek logikáján ragadt?

„Ha annyira nem akarta, miért nem tiltakozott?” – avagy a lefagyás kriminalizálása

A traumakutatás régóta tudja: erőszakhelyzetben a test nem csak harcol vagy menekül. Nagyon gyakori a harmadik reakció: lefagy.

• Nem tudsz megmozdulni.
• Nem tudsz kiabálni.
• Nem tudod eltolni magadtól.

Ez nem döntés.
Ez idegrendszeri túlélő üzemmód.

Ezzel szemben a magyar gyakorlat – és sokszor a bírói gondolkodás – úgy tesz, mintha:

• aki nem harcol, az valahol beleegyezett,
• aki lefagyott, az „nem tiltakozott elég erősen”,
• tehát „nem bizonyított”, hogy erőszak történt.

Ez olyan, mintha azt mondanánk:

• Ha kést szorítanak a nyakadhoz, de nem kapsz nyaki artéria-vágást, akkor ez csak „félreértett flört”.
• Ha azt mondják: „Ha most ellenkezel, kirúgatlak, elviszem a gyereket, elmondom mindenkinek, hogy ribanc vagy” – az nem kényszer, hiszen „szabadon döntöttél”.

Ez nem jog. Ez intézményesített gaslighting.

Magyar nőnek lenni = beleírni a tested a statisztikába

Tehát, nem nagy a baj "csak":

• Minden második magyar nő élt át valamilyen erőszakot.
• Minden hatodik szexuális erőszak áldozata.
• Havonta három nőt öl meg a partnere vagy expartnere.
• A szexuális erőszak esetek 0,24%-át jelentik be.
• A bejelentett ügyek jó részéből nem lesz vádemelés, a még kisebb részéből elítélés.

És mindeközben:

• a jog nem a beleegyezésre épül,
• az állam nem ratifikálja a nők védelmét célzó egyezményt,
• a társadalom egy része pedig még mindig azon lovagol, mit viselt a nő, miért ivott, miért ment oda, miért nem szaladt el.

Nem, Magyarország nem „védi a nőket”.
Magyarország jelen állapotában védi a saját nyugalmát, a saját illúzióját arról, hogy ez csak párkapcsolati konfliktus, női hiszti.

Mi lenne a minimum, ha nem színjáték lenne ez a világnap?

Nem „szép célkitűzések”. Minimum:

1. Beleegyezés-alapú definíció a Btk.-ban
   – jogszabályba beleírva: szexuális cselekmény csak akkor jogszerű, ha szabad, egyértelmű és bármikor visszavonható beleegyezés van,
   – és ha kétség van, nem az áldozatnak kell bizonyítania, hogy nem akarta, hanem az elkövetőnek, hogy volt „igen”.
   
2. Isztambuli Egyezmény ratifikálása és végrehajtása
   – nem kommunikációs trükk,
   – hanem tényleges menedékházak, krízisközpontok, szakemberek, protokollok.
   
3. Áldozatbarát igazságszolgáltatás
   – egyszeri, biztonságos vallomásfelvétel, amit nem kell újra és újra elmondani,
   – traumaképzett rendőrök, ügyészek, bírók,
   – zéró tolerancia az áldozathibáztatásra az intézményekben.
   
4. Valós, részletes statisztikák
   – évente nyilvánosan:
   – hány szexuális erőszak,
   – hány bejelentés,
   – hány vádemelés,
   – hány elítélés,
   – nem eldugva, nem elkenve.
   
5. Független civil szervezetek megerősítése
   – NANE, PATENT és társaik nem ellenségek,
   – ők azok, akik ma is tartják a vonalat, amikor az állam már rég letette.

Ha érintett vagy – vagy csak nagyon feszít ez a cikk

Ha ezt olvasva görcsbe rándul a gyomrod, mert magadra ismertél:

Nem a te hibád.
Nem az a kérdés, mit viseltél, mennyit ittál, hová mentél.
A felelősség mindig az erőszaktevőé. Pont.

Ha most segítség kell, vannak helyek, ahol legalább valaki a vonal másik végén a te oldaladon áll:

• NANE – segélyvonal bántalmazott nőknek: 06-80-505-101
• Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT): 06-80-20-55-20
• Áldozatsegítő Vonal: 06-80-225-225

Nem oldják meg a rendszert.
De a semminél fényévekkel többek.

Lefagyás nem beleegyezés.
Félelem nem beleegyezés.
Az, hogy életben akarsz maradni, nem beleegyezés.

Amíg Magyarországon egy nő teste statisztika, a szava meg „nem bizonyíték”,
addig minden november 25-én nyugodtan átírhatjuk a naptárat erre:

„A nők elleni erőszak szőnyeg alá söprésének világnapja.”