Második hét van az iskolában. Nem hónapok, nem évek – két hét, és már ott tartok ismét, hogy magántanulóságot, Waldorfot vagy bármilyen kiskaput keresek. Mert amit ismét látok, az nem oktatás, hanem rendszerszintű bántalmazás, megfélemlítés és sunnyogás idén is. Ha nekem már most elegem van ebből, vajon a gyerekeknek mennyire?

Hol kezdődik az abúzus?

A kisebbik fiam úgy jött haza tegnap, hogy az énekórán a tanár párnával vágta tarkón, mert felszólalt anélkül, hogy szólították volna. Dadogós, BTMN-es. Pont az a gyerek, akinek támogatásra, türelemre és esélyre lenne szüksége. Ehelyett az jutott neki, hogy „tanári fegyelem” címén hátulról pleknivel kap a párnával. Nem, nem a fizikai súlyáról van szó a dolognak, mert meg sem kottyant, hanem az etikairól. Jah, ugyan ez a tanár tartja az etikát.

Írásban rákérdeztem, hogy melyik egyetemen oktatják ezt a „módszert”, válasz helyett fenyegetést kaptam a fiamon keresztül: majd jelzi a szervek felé a viselkedésemet. Ez Magyarország 2025-ben: a szülőnek kuss a neve. Persze aláírás, hogy látta vagy valami minek, de ha én, mint szülő csinálom ugyanezt már "nem vagyok együttműködő".

A lányom nyakát meg egy nyolcadikos kapta el...

Még fel sem ocsúdtam ebből, ma a nagylányom jött haza megtörve, félve. Egy nyolcadikos fiú elkapta a nyakát, megszorongatta többször. Az iskola reakciója? „Elbeszélgetnek” vele. Pontosan tudjuk, mit jelent ez: semmit. A gyerek megtanulja, hogy bármit megtehet. És újra megteszi majd, hisz nyolcadikig nem sikerült megtanulnia hol a határ.

Ez nem egyedi sztori – ez a rendszer maga

És most jön a feketeleves: ez nem egyedi történet. Ez országos szintű jelenség. Szám Kati pszichológus mondja ki: a zaklatás, a megfélemlítés és a megalázás mindennapi gyakorlat az iskolákban. Az áldozatoknak pedig sokszor azt mondják: „ne foglalkozz vele”. A pedagógusok reakciója gyakran: csend.

A Háttér Társaság kutatása szerint a pedagógusok többsége vagy nem veszi észre a zaklatást, vagy szimplán leszarja. A számok brutálisak: 48% verbális, 35% társas, 23% fizikai bántalmazás. És ezek nem szórványesetek – hanem hétköznapok.

Emlékszel arra a hatodikos lányra, akit mosdóba hívtak, hogy „béküljünk ki”? Ahol a „barátnője” inkább ütötte és vágta? Ez a valóság, és minden iskolában ott van.

A statisztika: gyerekek élete a tét

• A diákok 71,5% megtapasztalta a zaklatást. Súlyosabb eseteknél 11–18-szoros esély depresszióra, PTSD-re, alvászavarra.
  
• A zaklatott gyerek 2–9-szer nagyobb eséllyel kísérel meg öngyilkosságot.
  
• Magyarországon a 14–25 évesek között az öngyilkosság a leggyakoribb halálok.
  
• R. Csekeő Borbála pszichológus szakértő szerint évente egy osztálynyi gyerek hal meg így.
  
• A Kék Vonalnál pedig napi szinten csörög a telefon zaklatás miatt.

A pedagógia tankönyvben mást írnak – csak épp a tanár nem olvasta

A modern módszertan szerint nincs „rossz gyerek”. Rossz módszer viszont bőven akad.

• Pozitív fegyelem: kedves és következetes hozzáállás, jó viselkedés erősítése.
• Osztálytermi menedzsment: közös szabályalkotás, tisztelet, helyreállítás, nem retorzió.
• Izgága gyerekek támogatása: fidget-eszköz, mozgáslehetőség, pszichológus bevonása – nem párna a gyerek tarkóján.

Ez minden nemzetközi anyagban benne van (CDC, Wikipedia, módszertani könyvek). Csak valahogy Magyarországon a pedagógus egy része még mindig a megfélemlítésben látja a rend fenntartását.

Meddig tűrjük?

Nem maradok tovább csendben, megszólalok mint anya, mint újságíró és mint állampolgár.

Ez nem hiba a rendszerben. Ez maga a rendszer. Egy olyan iskola, ahol a zaklatás, a bántalmazás és a hallgatás normális. Ahol a gyerek megtörése a pedagógiai eszköz. Ahol a szülőnek kuss a neve. Ez ma, 2025-ben Magyarország szinte összes iskolájára igaz! Ez nem tankönyv, másolópapír vagy tanári bér kérdés, ez morális probléma!

És itt az ideje kimondani: elég volt. Nem fogjuk csendben végignézni, hogy a gyerekeinket megtörjék, és majd a statisztikákban szerepeljenek. Nem papíron, hanem koporsóban végzik. Ez nem pénzkérdés. Ez gerinc kérdése. És amíg a pedagógus kezében a fenyegetés vagy épp átnézés a fegyver, addig a gyerek marad az áldozat.