A legkisebb fiú már év eleje óta az íjászkodás felé vette az irányt, és a húsvéti nyuszi úgy gondolta: itt az ideje a saját íjnak (a képen mondjuk pont a huga van).

Azóta meg… nos, a kertből mini Robin Hood-képző lett.
A többiek persze rögtön beálltak lőni – mert hát mi más mondaná jobban: "Szeretlek tesó" –, mint egy nyíl a céltábla közepébe. A házi verseny után már egyértelmű volt: gyereknapra fel kell kötnünk a gatyát, kell mindenknek saját, hisz igazán jó játék volt és egy csomó ötlet lett hozzá.
Amúgy sem ülnek nagyoon a lakásban a gép előtt, de egy csomó vicces feladatot ki lehet találni, hogy az íjászkodás élmény legyen, az már csak bónusz, hogy mellette megtanul egy csomó hasznos skillt, mint pl a figyelem, koncentráció, helyes testtartás, csapatjáték és persze a sport szeretete.

És igen, én is lőttem ismét. Igen, volt, hogy a tábla megúszta. De figyi, legalább nem a szomszéd tehene bánta. Úgy tűnik, új családi sport született – és legalább mostantól nem csak szóban célzunk egymásra.